„Hamarosan felvirrad az újév első reggele, és ilyenkor az emberek, amikor felébrednek, arra gondolnak, hogy vajon mit hoz nekik a jövő, mit várnak tőle, mit szeretnének elérni, miben reménykednek. De én ezen a reggelen azt akarnám üzenni nekik, hogy ne szerelmi boldogságot vagy sikert vagy gazdagságot vagy hatalmat vagy hosszú életet vagy éppen jó egészséget kívánjanak maguknak. Azt szeretném, ha összekulcsolnák kezüket, és gondolatban egyetlen fohászt fogalmaznának meg: Istenem, mielőtt eljön az aratás ideje, engedd megérlelődni a lelkem!”

(Selma Lagerlöf)

  

  

„Az idő ...

túl lassú azoknak, akik várnak,

túl gyors azoknak, akik félnek,

túl hosszú azoknak, akik gyászolnak,

túl rövid azoknak, akik örvendnek.

Ám azoknak, akik szeretnek,

az idő nem számít.”

/Henry Van Dyke/

„Nem tudom, mi lesz ezután. Nem tudom, meddig tart. Nem látom a végét. 

A jövő számomra már nagyon rég elveszett. Csak az itt és most van, a múlttal megmérgezve. A jövő ismeretlen.

Félek az ismeretlentől. A holnaptól. Minden egyes elkövetkezendő perctől.”

/Koncz Erzsébet/

„A sír csak üres doboz. Akit szeretek, él az emlékezetemben, egy széthajtogatott zsebkendőből felszálló illatban, egy hangsúlyban, mely váratlanul eszembe jut, és egy hosszú percre belefeledkezem, míg lehajtom a fejem.”

/Danielle Steel/

„El fogok menni. Elmegyek, mert erre kérsz, és tőled nem tagadhatok meg semmit sem. De minden út körbeér, és találkozunk még. Tudom. Ha nem ebben az életben, hát majd azután. Mindig is téged kerestelek, és végre rád találtam. Tudok várni. Te vagy a lelkem, a lélegzetem; nélküled nincs értelme semminek. Mi egyek vagyunk... oszthatatlanok, és a természet minden ereje azon lesz, hogy kettőnket újra egyesítse. (...) Addig minden erőmmel azon leszek, hogy jobb ember legyen belőlem. Volt valaha egy fiú, aki valóra akarta váltani az álmait. Hát megyek, megkeresem őt. Azért megyek, mert te kérsz rá. Azért megyek, mert téged még az életemnél is jobban szeretlek.”

/Gaál Viktor/

„Várni valamit, valakit, akármit, ami lehet, hogy meg sem érkezik.

Talán nem jön, talán nem jár neked, talán nincs is rá szükséged.

Te mégis azt érzed, nem megy nélküle. Csak vele, csak érte, csak általa.

De valahogy mégsem történik semmi.

 Meg kell tanulni hagyni... hagyni, hogy az Élet tegye a dolgát.

 Ez a legnehezebb, de hidd el, van terve, veled is, mással is.

Mindennek megvan a maga útja, Neked csak el kell fogadnod.

Néha pedig ez a legnehezebb.”

/Oravecz Nóra/

A szürkeségben társam,

Hamupipőkém lett.

Sorsunk rémeivel

Némán viaskodott,

Erőn felül -

Halkan beszélt,

Mosolygott, mint az angyalok, -

És szenvedett belül.

A gondok tengerével

Csak a türelme nőtt -

S én mégis csak kerestem,

Nyugtalanul kerestem

Magamat s Őt.

/Reményik Sándor/

Egy hangvilla két ága vagyunk

S mégis, ha egymásra nézünk,

Néha rekedten száll föl a szomorúság.

/József Attila/

Bonyolult vagyok és végtelenül egyszerű.

/Oravecz Nóra/

„Amíg azt hiszed, hogy a sorsodnak áldozata és nem tettese vagy:

menthetetlen vagy.”

/Müller Péter/

„A szívem, a szíved, a szívünk,

a kettőnk gyönge szíve!

Mennyi harc várt és hány kudarc,

s mily súlyosak, szegényre!

Csoda, hogy máig is dobog,

s ha ránk-terül az éjjel:

a szívem, a szíved, a szívünk

bírja még szenvedéllyel!”

/Rákos Sándor/

„Hogy értsd, egy pohár víz mit ér, ahhoz hőség kell…”

"Csak egy csók volt...

                                               De soha ne feledd:

Neked adtam benne a lelkemet." 

/Gárdonyi Géza/

Túl nagy a zaj, túl sok a vágy, ami körülvesz minket. Ahol éppen vagyunk, akivel élünk, a család, a munkahely, elárasztanak minket idegen vágyakkal. Az egész olyan, mint egy trójai ló, amivel nem kívánt vágyakat csempésznek az életünkbe. Nagyon nehéz dolog ez, hiszen a szeretőd, a gyereked, a férjed vágya gyakran erősebb, fontosabb, mint a tied.

/Feldmár András/

„Az igazi szerelem útja egyszer sem sima.”

/William Shakespeare/

Kell, hogy legyen egy szem,

akiben megláthatom magam.

Kell, hogy legyen egy kéz,

akivel ketten vagyok magam.

/Bella István/

Keresztúton

Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem...?

Reszketni, remegni az Olajfa-kertben...?

Elhagyatva lenni, egyedül a bűnnel...?

Szemben a Halállal, szemben a közönnyel...?

Adnád-e kezedet szorító kötélnek...?

Arcodat a gúnynak, lenéző köpésnek...?

Tudsz-e mellém állni fojtogató csendben...?

Az ostorozásnál eltakarnál engem...?

Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szeretlek...?

Tudsz-e tűrni értem, hordani keresztet...?

Roskadva, remegve, föl, egész a célig...?

Akkor is, ha szíved ezer sebből vérzik...?

Tudod-e karodat szélesre kitárni...?

Az egész világért áldozattá válni...?

És tudsz-e pihenni úgy a kereszten,

hogy örvendezz rajta: mindig ezt kerestem...?

Tudsz-e mellém hágni...? A helyembe lépni...?

Magadat feledve életemet élni...?

Egészen eltűnni, elmerülni bennem...?

Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem...?

/Szent-Gály Kata/

„Néha csak feladnám és tovább sétálnék, választanék egy másik életet, egy egyszerűbbet, kevesebb meglepetéssel és kihívással, aztán meg belegondolok, hogy az a vesztesek játszmája, aztán meg pofozom magam, hogy miért vesztesezzem le azt, aki ácsorog, hisz én is azt teszem. Aztán meg ismét jár az agyam, és beugrik, hogy de nem is, mert haladok ám előre, fogják a kezemet, csak minden úgy összefolyik. Olyan nagyon. Nem is értem. Mindenesetre nyugtat, hogy a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket.”

/Oravecz Nóra/

  

„Igazán olyan jó-e a fiatalság? Akkor mért olyan keserűek a fiatalok?

 Mert azok keserűek csak igazán és nem az öregség.

A fiatalok nagy életerejének ugyanis még sok a vágya, az öregség viszont mégis inkább derűre hajló, ez a tapasztalatom. Mert totyog és azt mondja:
 - átúsztam a folyót, mögöttem a baj, az élet nem is volt olyan nehéz,
 gyertek utánam.

 Az ifjúság viszont néz a folyóra és azt mondja:

 - jaj, ezt kell átúsznom, hisz tele van örvénnyel.”

/Füst Milán/

„Hidd el, hogy mindent elérhetsz. Higgy benne, és ez épp elég. Higgy abban, hogy helyreáll, hogy megtörténik, hogy eljön, hogy bekopogtat, hogy igenis van, mert van. Csak kitartás kell. Pofonok jönnek, de akármennyire is fáj, neked mindig erősebbnek kell lenned. És erősebb is leszel. Elkapod az öklét, és úgy lenyomod, hogy soha többet nem jön vissza. Aztán meg majd kapsz újat. Újabb pofonokat. De amíg van erőd, és miért ne lenne, felveszed vele a kesztyűt, és igenis harcolsz. Ugyanis van, hogy nem az Élet üt, hanem te saját magadat, az Élet meg csak segíteni akar.

A kezét nyújtja, te meg azt hiszed, bántani akar.”

/Oravecz Nóra/

"Van a féltés... Nem az öncélú, nem az, ami nem féltés, hanem féltékenység, amely birtokolni akar, kisajátítani. Hanem az, amelyik önmagadért félt. Amikor minden porcikám, minden lélegzetvételem, szívdobbanásom arra vágyik, hogy adhasson neked. A féltés, amelynek egyetlen célja, hogy élj, hogy szabad légy, és boldog. A féltés, amely akkor boldog, ha téged is annak lát, annak tud. És ezért mindenre képes, mindenre hajlandó. A féltés, amely azért szenved, mert te szenvedsz. A féltés, amely akkor is ad, ha távol vagy, ha nem lehet melletted, ha csak töredékét adhatja önmagának. A féltés, amely gyengéden óvni akar téged. A féltés, amely türelmes, amely vár, vár, vár... Igen, van ilyen féltés."

/Csitáry-Hock Tamás/

„Ahhoz, hogy egy csók igazán jó legyen, jelentenie kell valamit. Azzal kell megtörténnie, akit nem tudsz kiverni a fejedből, hogy mikor az ajkaitok összeérnek, egész testeddel érezd. Olyan heves és mély kell legyen, hogy ne akarj többé levegőt venni. Nem szabad az első csókkal csalni, hidd el, nem érné meg, mert ha megtalálod az igazit, az első csók sokat jelent.”

/Grace klinika c. film/

Regina Brett, a cleevlandi Plain Delaer 90 éves újságírója írta:

"Öregedésem emlékezetessé tételére egyszer leírtam 45 tanulságot, melyet az életben felfedeztem. Ezt a cikkemet olvasták mind közül a legtöbbet, így hát 90. születésnapom alkalmával itt van még egyszer":

1. Az élet nem igazságos, de ennek ellenére jó.

2. Ha tanácstalan vagy, tegyél csak egy kis lépést.

3. Az élet túl rövid, hogy az idődet valaki gyűlöletére pazarold.

4. A munkád nem ápol majd ha megbetegedsz. Ezt a családod és a barátaid teszik majd,     tartsd velük a kapcsolatot.

5. Minden hónapban fizesd be a bankkártyáid számláit.

6. Nem kell, hogy mindig minden vitát megnyerj, fogadd el, ha nem értetek egyet.

7. Sírj valakivel, jobb, mint ha egyedül teszed.

8. Haragudhatsz Istenre, elviseli.

9. Az első fizetésedtől spórolj a nyugdíjra.

10. Ha a csokiról van szó, hiábavaló az ellenállás.

11. Békélj meg a múltaddal, hogy a jelent ne ronthassa el.

12. Nyugodtan sírhatsz a gyerekeid előtt.

13. Ne hasonlítsd az életed másokéhoz, nem tudhatod, hogy az ő útjuk miről szól.

14. Ha egy kapcsolatnak titokban kell lennie, te ne legyél a kapcsolatban.

15. Bármi megváltozhat egy szempillantás alatt, de ne aggódj, Isten nem pislog.

16. Vegyél mély lélegzetet, megnyugtatja az elmét.

17. Szabadulj meg mindentől, ami nem hasznos, szép vagy boldogító.

18. Ami nem öl meg, az valóban erősebbé tesz.

19. Sosem késő, hogy boldog gyermekkorod legyen, de a második már csak tőled függ és senki mástól.

20. Amikor azért kell küzdeni, amire igazán vágysz, soha ne add fel.

21. Gyújtsd meg a gyertyákat, használd a szebb ágyneműt, vedd fel a drága fehérneműd; ne tartogasd    különleges alkalmakra, a ma különleges.

22. Készülj fel mindenre, majd sodródj az árral.

23. Légy különös most, ne várd meg az öregkort, hogy lilát hordj.

24. A legfontosabb nemi szerv az agy.

25. Csak te felelsz a saját boldogságodért.

26. Minden csapást az alapján ítélj meg, hogy öt év múlva számítani fog-e.

27. Mindig az életet válaszd.

28. Mindenkinek mindent bocsáss meg.

29. Hogy más mit gondol rólad, az nem tartozik rád.

30. Az idő majdnem mindent meggyógyít, adj neki egy kis időt.

31. Bármilyen jó vagy rossz a helyzet, meg fog változni.

32. Nem kell magad túl komolyan venni, senki más sem teszi.

33. Higgy a csodákban.

34. Isten Isten miatt szeret, nem azért aki vagy, vagy amit tettél.

35. Ne vizsgáld felül az életet, jelenj meg és hozd ki belőle amit lehet.

36. Az öregedés még mindig jobb, mint fiatalon meghalni.

37. A gyerekeidnek csak egy fiatalkora van.

38. Végül csak az számít, hogy szerettél.

39. Minden nap menj ki, ott történnek a csodák.

40. Ha mindenki egy nagy kupacba gyűjtené a problémáit és másokét is megnézhetnénk, beérnénk a            sajátunkkal.

41. Az irigység időpazarlás, megvan mindened ami kell.

42. A legjobb még csak most jön.

43. Mindegy hogy érzed magad, kelj fel, öltözz fel és jelenj meg.

44. Engedj.

45. Az élet nem masnival jön, de mégis ajándék.

  

„Aki ismer, az rád néz és tudja.

 Tudja, ha fáj, hogy szétszakadtál legbelül, tudja minden szó nélkül,

 ha nem, és azt is, hogy mikor rejted több kilónyi festék mögé az arcodat.

 Hogy mikor takargatsz valamit, vagy épp rejted el magad úgy,

hogy még véletlenül se jöjjön rá senki sem arra, hogy baj van.

 Méghozzá nagy. De azt nem kell mindenkinek tudnia.

 Miért is kellene. Úgysem tudnának mit kezdeni vele, hiszen neked kell megoldanod,

 talpra állnod, meg minden. Nekik úgyis csak egy hiszti lesz a sok közül.

 Miért is lenne más.

 Közben meg nem az. Köze nincs a hisztihez.

 De ezt csak az ismerheti, aki benned van.

 Akit beengedtél, és nem az előszobában váratsz.

 Belőlük meg kevés van.”

/Oravecz Nóra/

  

Aki ismeri a lelked

Ha megkérdezik tőled,
mi az, ami bánt,
nem ismerik eléggé a lelked,
mert aki ismeri,
sohasem kérdezi,
csak odalép hozzád,
és szívedre csókolja
a reménnyel átszőtt
szeretet-szavát.

/Kun Magdolna/

„Az utóbbi időszak nyugati emberének az egyik vonása az, hogy felületes, szétszórt, mert rengeteg inger éri, felpörgettük magunk körül az életet.

 Gondoljunk arra a tipikus mai emberre, aki megy át egy nagy útkereszteződésben, egyik fülében a mobiltelefon, a másikban a zene szól, közben még esetleg egy számítógépecske is van a kezében, csak azt nem veszi észre, hogy a lámpa piros!”

/Erdő Péter/

„De sokszor hallottam már azt a mondatot, hogy a jelenben kell élni, és felesleges a múlttal foglalkozni! Amikor valaki azt mondja, hogy értelmetlen a múlttal foglalkozni, hiszen azt már nem lehet megváltoztatni, nagy precizitással fejezi ki, hogy azt gondolja: az segítene rajta, ha a múltat megváltoztathatná. Azt hiszi, a múlttal kapcsolatos egyetlen lehetősége az volna, ha azt meg nem történtté tehetné vagy átírhatná, és mivel ez lehetetlen, nincs dolga ezzel. A sejtjeink azonban őrzik a múltunkat, így az hatást gyakorol a jelenünkre. Ezért éppen annyira érdemes a múlttal foglalkozni, azt földolgozni, elrendezni, amennyire a jelen szempontjából szükségünk van rá. A múltat pontosan azért kell helyére tenni, hogy a jelenben élhessünk.”

/Pál Ferenc/

  

„A tél nem tréfál. Tart. Kemény. Konok.

A hó: szúrós apró acél-homok.

Egy kéz seper a vén világ felett,

nem látni senkit, sem seprűt, kezet,

egy bukott angyal, ördög, vagy boszorkány

seper, seper, seper, nyomában orkán,

forgószél próbál csárdás táncokat,

csürdöngölőt s a völgyet, sáncokat,

besepri hóval. Áll az egyenlőség:

havas kökényfa, alma: egy-minőség,

a búzaföld egyenlő a mocsárral,

nem tudni hol van országút, folyó,

Nap-é, Hold-é fent a sápadt golyó?

Ál-dombok nőttek és eltűnt a tó.”

/Mécs László: Tél 1930/

Előhang

Volt egyszer egy ember, az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének.

De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer meg ezer apró csillámló homokszemcséből, és a homokszemcséket köddel kötötte össze.

És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond.

De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a szívében építette az ő Istenének.

És amikor az oszlop készen állott, az emberek még mindig nevettek és azt mondták: majd a legelső szél összedönti.

És jött az első szél: és nem döntötte össze.

És jött a második szél: és az sem döntötte össze.

És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült.

És az emberek, akik ezt látták, csodálkozva összesúgtak és azt mondták: varázsló. És egy napon berohantak az udvarára, és ledöntötték az ő oszlopát.

És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az ő udvarára és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ő Istenének.

És az oszlopot most sem faragta márványból, sem nem építette kőből, hanem megint sok-sok apró homokszemcséből, és a homokszemcséket köddel kötötte össze.

/Wass Albert/

http://www.youtube.com/watch?v=_arF2Iu4mGY

„Minden ember gyári hibás. Én is, te is.

 Azt hiszed, te nem vagy "hülye"? Mégis szeretlek.

 Abban a hatalmas zsákban, amelyet a lelkemben nyitottam neked,

 minden rossz tulajdonságod belefér. Reggelig tudnám sorolni,

 mi miatt nem vagy szeretetre méltó.

Mégis szeretlek!”

/Müller Péter/

”A jutalom, amiért túléltük az ünnepeket, az újév, és már el is jutottunk az újévi fogadalmak csodás hagyományához. Hagyd hátra a múltad, és kezdd elölről!

Nehéz ellenállni a kísértésnek újrakezdéskor, hogy a múlt év problémáit a szőnyeg alá söpörjük. Ki dönti el, hogy mikor ér véget a régi, és kezdődik az új?

Nem jelzik a naptárban, nem szülinap, nem egy új év.

Ez egy esemény. Kicsi vagy nagy? 

Valami, ami megváltoztat minket. Jó esetben reményt ad, vagy egy új életmódot és világnézetet. Elengedjük a régi szokásainkat, és emlékeinket. A lényeg az, hogy sose adjuk fel a reményt, hogy lesz egy újabb kezdet.”

/Grace klinika c. film/