Előhang
Volt egyszer egy ember, az ő háza udvarán oszlopot épített
az ő Istenének.
De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette,
hanem ezer meg ezer apró csillámló homokszemcséből, és a homokszemcséket köddel
kötötte össze.
És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt
mondták: bolond.
De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a
szívében építette az ő Istenének.
És amikor az oszlop készen állott, az emberek még mindig
nevettek és azt mondták: majd a legelső szél összedönti.
És jött az első szél: és nem döntötte össze.
És jött a második szél: és az sem döntötte össze.
És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem
mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült.
És az emberek, akik ezt látták, csodálkozva összesúgtak és
azt mondták: varázsló. És egy napon berohantak az udvarára, és ledöntötték az ő
oszlopát.
És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment
megint az ő udvarára és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ő
Istenének.
És az oszlopot most sem faragta márványból, sem nem építette
kőből, hanem megint sok-sok apró homokszemcséből, és a homokszemcséket köddel
kötötte össze.
/Wass Albert/
