„Amikor még egész pici voltál, egy puszival jobbá tudtam tenni számodra a világot. Vagy egy kanálnyi orvossággal. Meg tudtam javítani olyasmit is, amin még a puszi sem segíthetett - ragasztóval és szalaggal, tűvel és cérnával, kapcsokkal és madzagokkal. (...) A felnőttdolgok meghaladják a képességeimet. Azt kívánom, bárcsak lenne olyan varázserőm, amivel helyre tehetném az ilyesmit is. De nem tehetek mást, mint hogy itt vagyok. Mindig itt leszek.”

/Pam Brown/

Egy gyermek, aki meg tudja ríkatni az anyját,

 az egyedüli, aki fel is száríthatja annak könnyeit.

Minden advent

Minden advent kegyelem:

vétkem jóvátehetem.

Minden advent vigalom:

Isten Úr a viharon.

Minden advent érkezés:

átölel egy drága kéz.

Minden advent alkalom:

győzhetsz saját magadon!

Minden advent ítélet:

így kellene - s így élek!

Minden advent remegés:

Isten felé epedés.

Minden advent ima is:

Uram, fogadj be ma is!

/Ürögdi Ferenc/

„A rút világnak gondja van,
minden embernek gondja van,
a sok angyalnak mind gondja van
s az Istennek is gondja van,
mert mindenkire gondja van.
S így múlik el a szép s a jó

az ember mellől nyomtalan.”

/Wass Albert/

“Biztos vagyok abban, hogy sem távolság, sem halál, 
avagy távollét szét nem választhatja azokat,
 kiket egy lélek éltet, egy szeretet fűz össze.”

 /Szt. Bernát/

„Amikor egy nő terhes, már alig várja, hogy újból birtokba vehesse saját testét.

Mégis, szülés után az ember rájön, hogy lényének jelentős része függetlenedett tőle, kívülre került, s most már ki van téve mindenféle veszélynek - egyebek mellett annak, hogy bármely pillanatban eltűnhet a szemünk elől. Ezért aztán életünk hátralevő részében azon fáradozunk, miképpen tarthatnánk őt mindig magunk mellett, hogy vigyázhassunk rá. Ez a legkülönösebb dolog az anyaságban: amíg az embernek nincs gyereke, nem is tudja, hogy ez mekkora hiány.”

/Jodi Lynn Picoult/

Halál

Én úgy képzelem el,

hogy a halál egy óriási nász,

legszentebb, legemberibb ölelés.

Nem fájdalom: fájdalom-felejtő.

Nem rém: rémeket elűző.

Több mint a Szépség.

több mint a Szerelem,

a Jóságnál is több:

Kegyelem.

Én úgy képzelem el,

ha egyszer oly nagy lesz a zaklatás

és akkorára nő a fájdalom,

hogy nem bírom tovább:

hozzám lép egy fehér ismerős,

szép csendesen lecsókolja a számat,

lefogja ezt a vergődő szívet,

és ennyit szól csak: elnémuljatok.

Erre megszűnik minden indulat.

Erre megszűnik minden fájdalom,

csak gondfelejtő békesség marad:

se könny, se vér, se akarat,

nem lesz már semmi sem.

Elhal a szívem dobbanása,

s végtelen álmok néma lánya

bűvös, tüzes csókjába zár.

Szeretőm lesz egy éjszakára

a széparcú Halál.

/Wass Albert/