Szilveszter

Hálaadó szentmisére

Hív a harang minket,

Elmegyünk, hogy megköszönjük

Azt, mi jó ért minket.

Merüljünk el, gondoljuk át

Mögöttünk az évet,

Melyben van jó - rossz egyaránt,

Idézzük fel őket.

Hívjuk elő legelőször

A jó tetteinket,

Jobbik énünk tükörképét,

Amely dicsér minket.

Ne hagyjuk ki a rosszat sem,

Azok is mi vagyunk,

Fontos, hogy kiértékeljük,

Abból okulhatunk.

A sok szép s jót összerakva -

Mint egy csokor virág,

Kísérje az életünket

A jövőben tovább.

A rosszat ne őrizgessük,

Csak lépjünk túl rajta,

Mert a tiszta indulás

A jó kezdet alapja.

/ismeretlen/

„Amikor ott ragadsz a hegyekben egy buszmegállóban, vagy egy vidéki úton, vagy ha a folyó kiöntött a medréből és keresztülhömpölygött a hálószobádon, vagy ha totálkárosra törted az autódat, vagy ha minden barátod kidőlt mellőled az influenzajárvány miatt, ha nem akar elmúlni az a csúnya, makacs fejfájásod... a nővéred egyszerűen csak ott van veled.”

/Pam Brown/

Az erdőn nőtt egy kicsi fa, nem volt se nyír ,se tölgy

Egy öreg fenyő kisfia, mely télen, nyáron zöld.

A szellő dúdolt altatót, oh, aludj kis fenyő

A hó meg adott takarót, ha nagyobb hideg jő.

Ám egy téli szép napon, jött egy apró szán

Oly simán siklott a havon, s úgy szikrázott a hám.

A szánkó előtt ló dobog, s egy ember szállt le ott

S a fejsze egyre csattogott, a fenyő pattogott.

Most itt vagy köztünk kis fenyő, az ünnepünk így szebb

Hát had köszönjük teneked e kedves ünnepet!

"Olyan jó néha angyalt lesni

s angyalt lesve a csillagok közt

Isten szekerét megkeresni.

Ünneplőben elébe menni, mesék tavában megferedni

s mesék tavában mélyen, mélyen ezt a világot elfeledni."

/Wass Albert/

„Van a csoda... Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája.”

/Csitáry-Hock Tamás/

Ahol ránk Jézus vár

Valami mindig vár.

Hol munka, lárma, hajsza,

hol a mindennapok küzdelme, harca,

hol keservek és kísértések,

próbák, bukások, szenvedések,

hol csend, csend, csend...

Kívül?

Vagy bent?

Valami mindig vár.

S Valaki mindig vár.

Mert Jézus mindig, mindenütt ott van.

Ott a zajban, a mindennapokban,

küzdelmekben és feladatokban,

ott szenvedésben és kísértésben,

hogy felemeljen, őrizzen, védjen,

hogy tanácsoljon, segítsen, áldjon,

átvigyen tűzön és akadályon,

új erőt adjon új kegyelemben.

Mindenütt mindig vár,

de százszorosan vár ránk

a csendben!

/Túrmezei Erzsébet/

„Ahhoz, hogy az embereket szeresd, nem kell mindenkit megcsókolnod,

aki az utadba akad.(...) 

Csak kevesebbet kell kritizálnod az embereket!

 Engedd meg nekik, hogy azt viseljenek, amit akarnak,

úgy éljenek, ahogyan szeretnének,

 azok legyenek, akik lenni szeretnének!”

/Andrew Matthews/

Krisztusra Várunk

Nem tudjuk, mi jön: titok a holnap.
Némák a titkok. Nem válaszolnak.
Rejtő ködükbe szemünk nem láthat…
De elültetjük kis almafánkat,
Bízva, hogy kihajt, gyümölcsöt terem.
Titok a jövő. Sürget a jelen.

Nem tudjuk, mi jön: titok a holnap.
Némák a titkok. Nem válaszolnak.
De a ma int, hogy híven szolgáljunk,
Mert tudjuk, Ki jön:
Krisztusra várunk.
Ha hirtelen jön, ha észrevétlen,
Munkában leljen, ne resten, tétlen!
Testvérek terhét vállalja vállunk!
Mert tudjuk, ki jön:
Krisztusra várunk.

/Túrmezei Erzsébet/