„Aki ismer, az rád
néz és tudja.
Tudja, ha fáj, hogy szétszakadtál legbelül, tudja minden szó
nélkül,
ha nem, és azt is, hogy mikor rejted több kilónyi festék mögé az
arcodat.
Hogy mikor takargatsz valamit, vagy épp rejted
el magad úgy,
hogy még véletlenül se jöjjön rá senki sem arra, hogy baj van.
Méghozzá nagy. De azt nem kell mindenkinek tudnia.
Miért is kellene. Úgysem tudnának mit kezdeni
vele, hiszen neked kell megoldanod,
talpra állnod, meg minden. Nekik úgyis csak
egy hiszti lesz a sok közül.
Miért is lenne más.
Közben meg nem az. Köze nincs a hisztihez.
De
ezt csak az ismerheti, aki benned van.
Akit beengedtél, és nem az előszobában
váratsz.
Belőlük meg kevés van.”
/Oravecz Nóra/
