"Az életben rendszerint nem változtathatjuk meg sorsdöntő pillanataink időpontját.
Ha elkövetkeznek, ott kell állnunk, hogy szembenézzünk velük, akármilyen állapotban vagyunk is."

/Darren Shan/


"Azt játszd, hogy élsz, Csak szállsz nem félsz, Játszd, hogy minden áron, Bárhogy fájjon, élsz, Élj úgyhogy játssz, Kincset találsz, Érezz és láss, Mert élsz, amíg csodálsz."


2011. október 30., vasárnap




"Álmodj, kérlek egy mosolyt,
és derítsd fel annak ajkán, ki azt nem ismeri!
Álmodj, kérlek egy napsugarat és repítsd oda, ahol az éj uralkodik!
Fedezd fel a hűs forrást, és mosdasd meg vizében azt, ki sárban él!
Álmodj egy bús könnyet annak arcára, ki még nem sírt soha!
Töltsd meg bátorsággal a harcolni nem merőnek lelkét.
Fedezd fel az Életet és meséld el, hogy megértse azt!
Életedet ragyogja be a Reménységfénye,
 és áraszd el jósággal az adni nem tudót!
És fedezd fel a Szeretet végtelen hatalmát,
 hogy rajtad keresztül a Világ is megismerhesse azt!"

/Gandhi/

2011. október 26., szerda


"Jobban megértve a körülöttünk nyüzsgő valóságot, hamar rájöhetünk, hogy egy hatalmas folyamban úszunk valamennyien, amelynek a partjait sem látjuk mindig, s amelynek a sodrása ellen nem tudunk védekezni. Úszhatunk bölcsen és okosan, ügyesen és ügyetlenül, elmerülhetünk és megmenekülhetünk.
Élvezhetjük a habokat, a folyóvíz kellemes simogatását.
Mindent tehetünk, egyet kivéve: nem fordíthatjuk meg a folyót,
nem parancsolhatjuk meg neki, hogy folyjon visszafelé."

 /Nagy István Attila/

"Olyanok vagyunk mindannyian, mint a mélytengeri halak: állandón a víz alatt úszunk, s nem vesszük észre az elmaradó napokat, hónapokat, éveket. Úgy válik múlttá a jelen, hogy szinte tudomást sem veszünk róla. Mindig valami más foglalkoztat, mindig előre tekintünk, s nem látjuk, ami a lábunk előtt hever.
 Messzi tengerek hívása miatt gyötrődünk, s nem érezzük a hazai víz ízét.
 Kalandozó és buta vágyak partjaira vágyunk, s megfulladunk, ha végül partra vet az élet.
 Néha azonban váratlanul megmutatja magát a múlt. S ha van bátorságunk szembenézni a tárgyakkal, s mindazokkal az emlékekkel, amiket azok felidéznek, a hatalmába kerít valami nagy-nagy nosztalgia, összeszorul a szívünk, mert az ifjúság van azokban a tárgyakban, a helyrehozhatatlan hiba,
 a helytelenül végiggondolt gondolat."

/Nagy István Attila/

2011. október 24., hétfő


Templomablak
 (Szent-Iványi Sándornak)

 Kik csak az uccán
 járnak-kelnek
 szépséget rajta
 nem igen lelnek,
 kiváncsi szemmel
 rá nem tapadnak:
 csak egy karika,
 szürke karika,
 ólomkarika,
 vén templomablak.

 Rácsa rozsdás,
 kerete málló,
 emitt moh lepi,
 amott pókháló, -
 sütheti napfény,
 sötét örökre,
 mint világtalan,
 bús világtalan,
 agg világtalan
 húnyt szeme-gödre.

 De ki belép
 a tág, iromba,
 boltozatos,
 hűvös templomba
 s belülről pillant
 ablakára,
 megdöbbenten áll,
 megkövülten áll,
 elbűvölten áll: -
 Nézz a csodára! -


 Színek zengése!
 Fények zúgása!
 Mártir mosolya!
 Szűz vallomása!
 Kék, ami békül,
 piros, mi lázad!
 Magasba ragad,
 a mennybe ragad
 lángtünemény
 és tűzkáprázat!

 Ó, titkok titka:
 a földön ittlent
 belülről nézzen
 mindenki mindent,
 szemet és szívet
 és harcot és békét! -
 Áldja meg az Úr,
 áldja meg az Úr
 a belülről látók
 fényességét!

/Dsida Jenő/

2011. október 15., szombat


Amit egy gyermek kér a szüleitől...

Kérem!
Ne vegyél nekem dolgokat, amelyekre Te, hiába vágytál
Ne érezz bűntudatot, ha nem tudsz megadni nekem mindent!
Add nekem az idődet!
Kérdezz meg, mi történt velem!
Beszélgess velem arról, hogy mit gondolok!
Érdeklődj afelől, hogyan oldom meg a feladataimat!
Taníts Engem jóra és mond el mi a rossz!
Vitassuk meg terveimet! Bátoríts választásaimban!
Dicsérj, ha megérdemlem!
Terelj jó útra, ha tévedtem!
Higgy nekem, bízz bennem!
Irányításoddal jó utat fogok választani!
Ha magam mellett tudlak, nem csatlakozom másokhoz!
Szeress és hagyd, hogy szeresselek!
Bocsáss meg nekem!
Add értésemre, hogy mindig van esély az újrakezdésre!
Engedd meg, hogy tetteimért, én vállaljam a felelősséget.
Javíts ki, mond el, ha tévedtem, de soha ne tedd ezt mások előtt!
Kérlek, sose hasonlíts másokhoz, különösen ne a testvéreimhez!
Büntess meg, ha rosszat teszek!
Ismerd el, ha jót cselekszem!
Ne parancsolj nekem, kérj tőlem!
Ez összetartozásunk érzését jelenti számomra.
Ha megkérsz valamire, boldogan megteszem majd.
Bánj velem úgy, mint a legjobb barátoddal!
Figyelj rám, ha szeretnék megbeszélni valamit!
Tiszteld bánatomat, fájdalmamat!
Ne mond azt, ha bajommal hozzád fordulok: "nekem is","engem is","én is"! Hallgass meg!
Mond sokszor, hogy szeretsz. Engem!
Erősíts meg abban a tudatban, hogy különleges vagyok, és mindig szeretni fogsz, bármi történjen is.
Részed vagyok, valami különös dolog, a szerelem teremtett.
Megígértem, meg tanulok viselkedni.  Mondani fogom, hogy:
Bocsáss meg!
Kérlek szépen!
Sajnálom a történteket!"
Szóval mindent, amit elképzeltél akkor, amikor beszélni tanítottál.
Mondani fogok mást is, például: hogy
„Szeretlek"/ benneteket / téged/.
Mindenekelőtt taníts a szeretetre, hitre, és az ember tiszteletére!
Csak ennyit kérek.

2011. október 11., kedd

"Ha megakarod érteni gyermekeidet, ne feledd,
hogy fiatalkorodban te is megérthetetlen voltál."

/Szent-Gály Kata/

" A gyermeknevelés veszélyes dolog:
ha sikerül, rengeteg küzdelem és
gond az ára; ha nem sikerül,
felülmúlhatatlan fájdalom."

/Demokritosz/

2011. október 9., vasárnap


“Ebben az életben nem tehetünk nagy dolgokat.
 Csak kis dolgokat tehetünk, nagy szeretettel.”

 /Teréz anya/

2011. október 8., szombat

2011. október 5., szerda


„Az ember egyik legfontosabb képessége s egyben, sajnos, a legritkább is: várni tudni.
Türelemmel várni egy levélre, egy találkozásra, egy jó kapcsolatra, az enyhülést hozó
Holnapra. A telt szív nyitott kapujában bizalommal várakozni. Egészen addig várni, amíg
Reményünk kitart. Az ún. „birkatürelem” azonban már nem erény – hanem önleépítés.
A mérték – ez a kulcsa mindennek.”

/Jókai Anna/

2011. október 2., vasárnap


"A cseppben is ott zúg a tenger..."

/Keszei István/

Mondd, mi sosem lehetünk egyidősek?
Akkor se, ha nagyon akarjuk?
Akkor se, ha én mindennap
növök egy picit,
és te már nem nősz tovább?
Akkor se, ha holnap én ülök melléd,
én mesélek,
én fogom a kezed?

Nem hiszem!
Egyszer, egyetlenegy percig
biztosan egyidősek lehetünk.

/Ágai Ágnes/