A szürkeségben
társam,
Hamupipőkém lett.
Sorsunk rémeivel
Némán viaskodott,
Erőn felül -
Halkan beszélt,
Mosolygott, mint az
angyalok, -
És szenvedett belül.
A gondok tengerével
Csak a türelme nőtt -
S én mégis csak
kerestem,
Nyugtalanul kerestem
Magamat s Őt.
/Reményik Sándor/
