„El fogok menni. Elmegyek, mert erre kérsz, és tőled nem tagadhatok meg semmit sem. De minden út körbeér, és találkozunk még. Tudom. Ha nem ebben az életben, hát majd azután. Mindig is téged kerestelek, és végre rád találtam. Tudok várni. Te vagy a lelkem, a lélegzetem; nélküled nincs értelme semminek. Mi egyek vagyunk... oszthatatlanok, és a természet minden ereje azon lesz, hogy kettőnket újra egyesítse. (...) Addig minden erőmmel azon leszek, hogy jobb ember legyen belőlem. Volt valaha egy fiú, aki valóra akarta váltani az álmait. Hát megyek, megkeresem őt. Azért megyek, mert te kérsz rá. Azért megyek, mert téged még az életemnél is jobban szeretlek.”

/Gaál Viktor/

„Várni valamit, valakit, akármit, ami lehet, hogy meg sem érkezik.

Talán nem jön, talán nem jár neked, talán nincs is rá szükséged.

Te mégis azt érzed, nem megy nélküle. Csak vele, csak érte, csak általa.

De valahogy mégsem történik semmi.

 Meg kell tanulni hagyni... hagyni, hogy az Élet tegye a dolgát.

 Ez a legnehezebb, de hidd el, van terve, veled is, mással is.

Mindennek megvan a maga útja, Neked csak el kell fogadnod.

Néha pedig ez a legnehezebb.”

/Oravecz Nóra/

A szürkeségben társam,

Hamupipőkém lett.

Sorsunk rémeivel

Némán viaskodott,

Erőn felül -

Halkan beszélt,

Mosolygott, mint az angyalok, -

És szenvedett belül.

A gondok tengerével

Csak a türelme nőtt -

S én mégis csak kerestem,

Nyugtalanul kerestem

Magamat s Őt.

/Reményik Sándor/