Azt hittem

Én azt hittem, hogy mindig kék,

ragyogó tükör a tenger,

s hogy rejtett aranyszemecskék

kincsével tele az ember.

Hogy járva a tengert, szembe kell

szállni merészen a széllel,

s akkor a hajós csodákra lel,

az idő nagy titkokat érlel.

Szálltam hát, Végtelen, feléd:

hullámok pörölye paskolt.

Ég s víz határa s a tengerfenék

derengett: messzi, deres folt.

S akkor megtudtam, hogy csak néha,

nagyritkán kék a tenger,

és hogy üres és szürke, még ha

csillog is sokszor, az ember.

Láttam földet, hol nincs tó, se folyó - 

por és rög, semmi más:

nincs aranyszem a porban, melyből ott

gyúrják az ember fiát.

De tudtam: Nincs szebb feladat,

mint vágyva előre törni:

keresni, kutatni, hol rejlik a mag,

s szeretni, és gyűlölni.

És látni, hogy néha szürke homályon,

átragyog kéken a tenger,

s tudni: tisztább öröm nincs a világon

mint az, ha ember az ember.

/Ellen Nitt/

Amikor öreg leszek,

szeretném, ha ráncaim lennének,

nagyon sok ráncom:

a nevetéstől,

a mosolytól, a derűtől,

a jóságtól,

a másokért vállalt gondoktól.

Szeretném, ha egész életem

az arcomon lenne,

és mindenki, aki csak olvassa, azt mondaná:

ez egy szép történet.

Az arcom táj legyen,

hegyekkel és völgyekkel,

ahol az emberek elveszítik,

de újra megtalálják az utat.

Barázdáiban

tréfa bujkáljon,

szögleteiben jóság és vígasztalás.

Legyenek síkok, ahol megpihenhetnek,

árkok, amelyekben elrejtőzhetnek.

És szeretném, ha mindenki azt mondaná:

ez egy szép táj.

- Ez egy ember.

(Ismeretlen szerző)

Gyermekünk

A gyermek még védtelen,

a gyermek nem tudja mi a félelem.

A gyermek bátor és merész,

vakmerően tettre kész.

A gyermek még boldog és gondtalan,

kacag mindenen s minduntalan.

Szemében röpke vendég a bánat,

kis szíve érzi: mindenre van bocsánat.

A gyermek lelke hófehér.

illatos kalács, puha, lágy kenyér,

mit gyúrhatsz, ronthatsz és törhetsz,

de mit oltárra is felemelhetsz

ha türelmes szód nyomán

kivirágzik benne a szeretet virág.

Óvjad hát mindig gyermeked,

törékeny virág ő, könnyen földre hull,

úgy szólj hozzá, mint Isten angyala,

légy te is teljes lényedben

a türelem és szeretet maga.

S ha fedded is, érezze meg:

kemény a szó, de mögötte végtelen a szeretet!

Ne költözzön szívébe rettegés!

Álma legyen mindig édes,

szelíd tejszagú szendergés.

Ha mindezt híven megteszed,

ha kicsinyed óvod, védelmezed,

benne Isten száll le rád,

s Őt látod akkor is,

ha rád villantja tündéri, pajkos mosolyát!

/Őri István/

Ima a gyermekekért

Fák, csillagok, állatok és kövek, 

szeressétek a gyermekeimet. 

Ha messze voltak tőlem, azalatt 

eddig is rátok bíztam sorsukat. 

Énhozzám mindig csak jók voltatok, 

szeressétek őket, ha meghalok. 

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek, 

szeressétek a gyermekeimet. 

Te, homokos, köves, aszfaltos út, 

vezesd okosan a lányt, a fiút. 

Csókold helyettem, szél, az arcukat, 

fű, kő, légy párna a fejük alatt. 

Kináld őket gyümölccsel, almafa, 

tanítsd őket, csillagos éjszaka. 

Tanítsd, melengesd te is, drága nap, 

csempészd zsebükbe titkos aranyad. 

S ti mind, élő és halott anyagok, 

tanítsátok őket, felhők, sasok, 

vad villámok, jó hangyák, kis csigák, 

vigyázz reájuk, hatalmas világ. 

Az ember gonosz, benne nem bizom. 

De tűz, víz, ég s föld igaz rokonom. 

Igaz rokon, hozzátok fordulok, 

tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok; 

tűz, víz, ég és föld s minden istenek: 

szeressétek, akiket szeretek!

/Szabó Lőrinc/

"Ügyelj a gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat.

Ügyelj a szavaidra, mert azok szabják meg tetteidet. 

Ügyelj a tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat. 

Ügyelj a szokásaidra, mert azok szabják meg jellemedet. 

És ügyelj a jellemedre, mert az szabja meg sorsodat!" 

/Arisztotelész/

A harmadik 

Valamit kérnek tőled.

Megtenni nem kötelesség.

Mást mond a jog,

mást súg az ész.

Valami mégis azt kívánja: Nézd,

tedd meg, ha teheted!

Mindig arra a harmadikra hallgass,

mert az a szeretet. 

Messzire mentél.

Fáradt vagy. Léptél százat.

Valakiért mégegyet kellene.

De tested, véred lázad.

Majd máskor! - nyugtat meg az ész.

És a jog józanságra int.

De egy szelíd hang azt súgja megint:

Tedd meg, ha teheted!

Mindig arra a harmadikra hallgass,

mert az a szeretet. 

Valakin segíthetnél.

Joga nincs hozzá. Nem érdemli meg.

Tán összetörte a szíved.

Az ész is azt súgja: Minek?

De Krisztus nyomorog benne.

És a szelíd hang halkan újra kérlel:

Tedd meg, ha teheted!

Mindig arra a harmadikra hallgass,

mert az a szeretet! 

Ó, ha a harmadik

egyszer első lehetne,

és diktálhatna, vonhatna, vihetne!

Lehet, elégnél hamar.

Valóban esztelenség volna.

De a szíved békességről dalolna,

s míg elveszítenéd,

bizony megtalálnád az életet!

Bízd rá magad arra a harmadikra!

Mert az a szeretet.

/Túrmezei Erzsébet/

Ha akarom 

Ha akarom csillag leszek,

Ködökkel játszó égi gyerek.

Tündöklő seb az éjszakán,

Bennem ragyogna apám s anyám!

Lehetnék vágyak öle és

Elhagyottaknak ölelés!

Egy szó a mondatok helyett.

Egy szó, csak annyi:- Szeretet!

/Gámentzy Eduárd/

Ha valaki jönne...
Ha most valaki halkan idejönne
idelopózna a hátam mögé
és megkérdezné: fáradt vagyok-é?
Kicsi kezét, mint tearózsa szírmát
finom-borzolón fürtjeimbe lökné
s én azt hinném, hogy úgy marad örökké.
Leoldaná selyempuha kendőjét
és vállamra tenné, hogy meg ne fázzam.
Ajkával mérné: nincs-e lázam?
Nem lenne szava, nézne csak
míg én hallgatnék magamat keresve
lelankadva egy félbemaradt versre...
S ha már szabályos lett a pihegésem
és lelkem földjén álom-eke szánt át
vigyázva, halkan elfödné a lámpát...
/Dsida Jenő/

Származás

Nem az jelöli a származást, rangot,

hogy kikre büszke valaki,

de az, hogy ővele kik büszkélkednek,

s kik szokták nevét féltve mondani.

Én nem mások érdemével dicsekszem:

nem azzal kezdem, - honnan származom.

Tenni szeretnék valamit először,

hogy kitűnjön: ki fogadhat fiának,

kinek rokonságára van jogom.

Szeretnék olyat tenni, - ó csak egyszer!

miről meglelt fiára ismer

sok egyszerű, távoli rokonom!

S míg tettemet emlegetik,

s komoly szavakkal nevezgetnek engem,

ők dicsekednek, büszkén, énhelyettem:

- "Közülünk származik!"

/Váci Mihály/

"Az ember a szíve mélyén örökké oda való, ahol született."

/Tamási Áron/

Hogy szeressenek engyemet

Kérek mindenrangú és rendű embereket,

hogyha vétkeztem ellenük:

bocsássanak meg érte! 

Kérek testvéreket és barátokat,

versenytársakat és ellenségeket,

hogy fogják meg a kezemet. 

Felejtsék el, ha Bábel forgatagában

kínok borától szédelegve jártam

és nem emeltem kalapot. 

Szorongok, félek mostanában,

különös-nagyok a csillagok mostanában,

egyedül vagyok mostanában. 

Mindent próbáltam, aludtam, sírtam is;

most utoljára plakátokat ragasztok

a jószivek falára: 

Kérek testvéreket és barátokat,

kérek mindenrendű és rangú embereket,

hogy szeressenek engem!

/Dsida Jenő/

"- Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne - ismételtem el magamban. És éreztem, hogy a szívem megtelik nagy és általános meleggel, a lelkem megtelik a derűs idő nyugalmával, és a szemem megtelik a hajnal harmatával. Lassan felálltam és azt mondtam: - Igaza van: késedelem nélkül haza fogok menni, hogy otthon lehessek valahol ezen a világon! Igaza van: nem is lehetünk más célra ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: a tarka és zegzugos világot, a megbocsátandó embereket, az egymásra morgó népeket; s amikor mindent megismertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk."

/Tamási Áron/

Akarsz e...

"Érdemes aszerint élni, amiben hiszel,

 mert különben előbb-utóbb abban fogsz hinni, ahogy élsz."

/Kovács Ákos/

Nézni

Itt már a szavak mit sem érnek, 
csak nézni kell és nem beszélni, 
se kérdeni, se válaszolni, 
csak nézni kell, csak nézni, nézni. 

Lesni, amit szép arcod izmán 
parancsolnak csöpp rándulások, 
s ha keskeny űr szakad közébünk: 
felmérni az arasznyi távot. 

Szemekkel mindent megbeszélni 
ékesszóló sugarak által, 
s meleg, bársonyos egyességre 
jutni egy titkos kézfogással. 

Megérezni, amit te érzel, 
kimondani, mi nyelveden van, 
előbb dobbanni a szívednél, 
csókod előzni csókjaimban. 

Itt már a szavak mit sem érnek, 
ne szólj száddal, csak szemeddel, 
a szerelem akkor beszédes, 
amikor már beszélni nem kell. 

/Baranyi Ferenc/

Mosolyogj...

Mosolyog a szájad,
Örömödet látom,
Felcsillan a szemed,
A mosolyod ÁLOM.

Varázslat és derű,
Egészséges járvány,
Mosolyra ihlető,
Csodálatos látvány.

Ha adjuk, ha kapjuk,
Lelkünk újjá éled.
Ki is ne szeretne,
Ha mosolyogsz - téged?

Ne sajnáld senkitől,
Nem fogy, nem kell félned!
Add hálád jeléül,
Amit ad az élet.

/Aranyosi Ervin/

A kezdet

"Honnan jöttem, és hol bukkantál rám? - kérdezi a gyermek az anyját. 

És ő könnyes mosollyal válaszol, gyermekét keblére vonva: 

"A szívemben rejtőztél, drágám, mint a vágy. 

Te voltál a legkedvesebb játék babám és az Isten képmása, akit reggelenként agyagból alkottam magamnak, újra és újra alkotva téged. 

Házi istenségünk szentélyében laktál,

és az istenséget imádva téged imádtalak. 

Te éltél reményeimben és szerelmemben,

az életemben és az anyám életében. 

Az otthonaink felett uralkodó Halhatatlan Szellem öle

időtlen idők óta téged ringatott. 

Illat voltál, és körüllebegted fiatal szívem nyíló szirmait. 

Életerős tagjaimon a te harmatos lágyságod szikrázott,

mint az égi parázs napkelte előtt. 

És te, az egek első kedvence, a hajnali pirkadás ikertestvére,

a földi lét hullámain hajózva végre kikötöttél a szívemben. 

Amint merően a szemedbe nézek, belekáprázom a csodába:

te, aki mindenkihez tartoztál, most csak az enyém vagy. 

Azért szorítalak úgy a szívemre, mert félek, hogy elveszítelek. 

Világok kincse: milyen varázslat vetett az én karcsú karjaimba?"

/Rabindranath Tagore/

Csak egy Anya?

Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása.

A nő hezitált, nem igazán tudta, hogyan határozza meg a munkáját.

Úgy értem -magyarázta a hivatalnok- van munkája, vagy csak ..?

''Persze, hogy van munkám,"- csattant fel a nő,

''Anya vagyok."

''Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó!"-

hangsúlyozta a hivatalnok.

Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszercsak ugyanebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban.

A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott, hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint:

"Hivatali Vallató" vagy ''Városi Nyilvántartó".

''Mi a foglalkozása? "-kérdezte.

Mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom, csak úgy kibuktak belőlem a szavak.

''Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén.''

A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében

és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall.

Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat.

Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet

fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.

''Megkérdezhetem, "-kezdte a hivatalnok érdeklődéssel-

"Pontosan mit csinál ezen a területen?"

Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam magam válaszolni:

"Továbbképző kutatómunkát végzek,

(amit az anyák nem)

laboratóriumban és terepen,

(általában úgy mondom a házban és a házon kívül).

A főnökömnek dolgozom (az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak),

szereztem már négy elismerést (mind lány).

Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön,

(akar valaki ellentmondani? )

és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz).

De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz.''

A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat, felállt és személyesen kísért az ajtóhoz.

Amint ráhajtottam a kocsifelhajtó nkra, a csodálatos új karrieremben elmerülve, szaladtak elém a laborasszisztenseim : 13, 7 és 3 évesek.

Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk

új kísérleti modelljét (6 hónapos kisbabánkat),

amint egy új hangmintát tesztelt..

Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára!

Úgy tűntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb

az emberiség számára, mint "csak egy másik Anya''.

Anyaság!

Micsoda nagyszerű karrier!

Különösen, ha egy cím is van az ajtón.

Akkor a Nagymamák

"Vezető tudományos munkatársak a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén '',

és a Dédnagymamák

''Ügyvezető tudományos munkatársak"?

Szerintem igen!!!

És hiszem, hogy a nagynénik

"Tudományos munkatárs-helyettesek".

Megmarad örökre

     

     Szívedet tenyeremmel betakarom,

     érezzem dobbanását, amíg csak lehet,

     és hogy felejtsem:

     madárröpte pillanat az élet.

     Nyugtalan lelkemet csitítja a csend,

     szavak sem kellenek.

     Jó így nekünk. Nekem. Neked.

     Amikor karod ölelő sátora

     - mint madárszárny, ha elfárad -

     vállaimról lehullik,

     s nem simogat többé kezed,

     védtelen arcom a fény felé tartom

     és úgy gyűjtök majd meleget.

     De addig, amíg csak lehet,

     szívedet tenyeremmel betakarom:

     hiszem, hogy jönnek még boldog percek,

     felfénylenek majd sugaras reggelek,

     és szavak sem kellenek.

     Jó így nekünk. Nekem. Neked.

     Mert nem múlik el, ami szép volt:

     a rövidre mért időt

     mesévé szövik a pillanatok.

     Igen, igen. Jó volt nekünk

     a hallhatatlan zene,

     a varázslatos csend.

     És megmarad örökre

     nekem, Neked.

    

/Moretti Gemma/

Introitusz

Ki nyitja meg a betett könyvet?

Ki szegi meg a töretlen idõt?

Lapozza fel hajnaltól-hajnalig

emelve és ledöntve lapjait?

Az ismeretlen tűzvészbe nyúlni

ki merészel közölünk? S ki merészel

a csukott könyv leveles sűrűjében,

ki mer kutatni? S hogy mer puszta kézzel?

És ki nem fél közülünk? Ki ne félne,

midõn szemét az Isten is lehunyja,

és leborulnak minden angyalok,

és elsötétül minden kreatúra?

A bárány az, ki nem fél bennünk,

egyedül õ, a bárány, kit megöltünk,

Végigkocog az üvegtengeren

és trónra száll. És megnyitja a könyvet.

/Pilinszky János/

"Miközben mosogatsz, imádkozz!

Adj hálát a mosogatni való tányérokért, hiszen ez azt jelenti,

hogy volt bennük étel, hogy tápláltál valakit,

hogy szeretettel gondoskodtál valakiről:

főztél, és asztalt terítettél.

Képzeld el, hány ember van a földön,

akinek nincs mit elmosnia, vagy nincs kinek megterítenie…" 

/Paulo Coelho/

"Megláttam magam a szemedben,

s tudtam, szép vagyok és egyetlen.

És ilyen tükröm nem lesz több egy sem,

sokáig elidőztem a szemedben."

/Károlyi Amy/

Csonkig kell égni

Ha tenned kell valamit:tedd egészen szépen,

és légy mindig mindenre áldozatkészen.

Ha adnod kell valamit:egész sziveddel adj,

és közben magad előtt is elrejtve maradj.

Ha segíteni hívnak:vidd el egész magadat,

de közben felejtsd otthon a saját akaratodat.

Ha szólnod kell egy ügyért:egész céltudatos légy,

de köszönetet hálát soha semmiért ne végy.

Ha hallgatnod kell Érte:egészen csendesülj el,

mert aki nagyon szeret, mindig mindent elvisel.

Folytathatnám tovább:mi mindent kell még egészen tenni.

és közben észrevétlenül engesztelő áldozattá lenni.

Csak szeress mindig bátran! Nem kell semmitől se félni!

És ne felejtsd el, hogy életed Istentől kapott gyertyájának

EGÉSZEN CSONKIG KELL ÉGNI!

/Törköly Rózsa/

Van egy arc,

amit csak önmagunkat elképzelve látunk

- lehet, hogy ez az igazi.

És van annyi arcunk,

ahányan csak ránknéznek (és: ahányszor!) és még az is lehet,

hogy ezekben akad néhány közös vonás

- lehet. Akkor ez a valóság.

Van egy,

amit tükörbe nézve látunk: villám-

gyorsan alakuló, képlékeny látvány: múzsája a Szomszéd Ízlése s az azt szolgáló, vagy azt ellenző szándék

- efölött húnyj szemet; ne kerüld, de ne hidd el.

És van,

van arc, amit csak az lát, aki szeret,

akit szeretünk. Ez a legszebb,

a legmulandóbb. A legérvényesebb.

/Fodor Ákos/

"Nem hiszek abban, hogy minden fohász meghallgatásra talál,

 de abban igen, hogy Isten figyel."

/Laurell K.Hamilton/

"Néhány döntésben hallgathatsz a szívedre, máskor meg az eszedre;

 de ha kételkedsz, akkor az eszedre hallgass – ez fog életben tartani."

/Laurell K.Hamilton/

Lennék

Lennék hajaddal játszó szél
Arcodat pirosító hideg
Lennék puha csók, hogy
 Felmelegítsem a szíved

Lennék nyugodt álom, ha elalszol
Téged dicsérő szó
Lennék vigasz, ha bánat ér
Gondűző mosoly-varázsló

És lennék hang a csendben
Csönd a zajban
Lennék örök társad jóban és
Akkor is, ha baj van

Lennék hajaddal játszó szél
Arcodat pirosító hideg
Lennék puha csók, hogy
 Felmelegítsem a szíved

/Rácz Sándor/

"A Megismerés és a Szeretet: egy. Akit valóban szeretek - ismerem is.
És fordítva: csak akkor ismerhetem valóban, ha szeretem.
Ha szeretlek, beléd bújok, körülnézek benned. Először mintha egy idegen országba érkeznék, aztán, amikor befogadsz, egyre ismerősebb leszel. Megértem, milyen neked, egy másik Én-nek lenni, sőt, egy kissé én is Te leszek. Már látom, mi fáj neked, keserves és boldog emlékeid mintha az enyémek lennének. Ki tudok nézni a szemeden, onnan látom most magamat - és megismerem a múltadat, sorsodat, örömeidet és rögeszméidet. Ráhangolódok gondolataid hullámhosszára, s veszem a szíved kódolt adásait.
Ha a szíved gyorsan ver, az én szívem is hevesebben fog dobogni.
És ha valamitől félsz, én is szorongani kezdek, és lehet, hogy megértjük, mitől félünk mindketten.
De mindez csak akkor történhet meg, ha beléd bújok. Kívülről senki sem ismerhető meg. Csakis belülről. Belülre pedig csak úgy jutok el, ha kinyílsz és befogadsz, s ha lényemet szélesre tárom, mint egy bő köpenyt s átölellek magammal. Ha valóban szeretlek, tudom, ki vagy.
És, csak ha tudom, ki vagy, szerethetlek igazán. Ha átéljük egymást."

/Müller Péter/

Ha messze mész.....