„Mivel mi határozzuk meg, hogy mire gondolunk,

 ezért a boldogságunk szükségszerűen saját kezünkben van.

 Senki sem tölt gondolatokat a fejünkbe.

 Ahhoz, hogy boldogok legyünk, a boldog gondolatokra kell koncentrálnunk.

 Mégis milyen gyakran tesszük az ellenkezőjét! És milyen gyakran előfordul,

 hogy fel sem figyelünk arra, ha megdicsérnek minket,

 viszont még hetek múlva is egy barátságtalan megjegyzésen rágódunk!

 Ha megengeded, hogy egy rossz élmény vagy egy kellemetlen megjegyzés kösse le gondolataidat, akkor ennek viselni fogod a következményeit.

 Emlékezz rá: te kontrollálod a gondolataidat.

 A legtöbb ember csak pár percig emlékszik a dicséretekre és évekig a sértésekre.

 Gyűjtik a szemetet, olyan hulladékot hordanak magukkal,

 amivel húsz évvel ezelőtt dobálták meg őket.”

/Andrew Matthews/

„- Figyelmeztetlek rá, a szülői szerep kétélű kard.

 Attól a pillanattól kezdve, hogy a gyermekeid megszületnek,

 soha többé nem lehetsz teljes:

 akárhol is vannak, egy részed mindig velük tart. És amikor fájdalom éri őket,

 az neked is ugyanúgy fáj, és amikor véreznek, te magad is vérzel.

- A kard másik éle biztosan a jutalom, hogy az embernek gyermeke lehet.

- Így van. Amikor a szíved dagadozik a szeretettől, ha apának szólítanak.

 A bizalom, melyet akkor érzel, mikor kiskorukban a kezüket a tiédbe csúsztatják,

 és a büszkeség, melyet akkor érzel, mikor felnőtt korukban kezet ráznak veled.”

/Ana Leigh/

„Mi a különbség a szeretet és a szerelem között?

 Nem tudsz olyan közel lenni hozzám, hogy ne hiányoznál szüntelenül.

 Ez csak a szerelemben van.”

/Müller Péter/

Mindig örök

Emlékszel, mikor

első édes kínunkat rejtettük

a félénk ölelésbe,

s félig vetett ruhánkon

vágy illata lengett?

Ott álltunk egymás előtt

pőre lélekkel,

s mezítelen testtel,

miközben elárvult szívünk

érzelemmel telt meg…

Szorítottál, szorítottalak,

asszonyi csókom

régi tűzzel égett,

s mikor átkaroltál, tudtam

semmi, de semmi

nem olthatja el,

ezt a lávaként forrongó

tűz-láng melegséget.

Már nem hűlhet ki

e szenvedélyes érzés,

őrizd meg kettőnknek,

addig, amíg lehet,

mert együtt teljes

ez az elröppenő élet,

melynek igazi értéke

simogató kezed.

Kun Magdolna

Feltámadt!

Egy édes titkom van nekem.

Fénnyel betölti életem,

mosolyra nyitja számat:

a Megváltó feltámadt!

Nem, nem maradt a sír ölén.

Ujjongok az örömtől én,

hisz nem vagyok már árva.

Nincs többé sírba zárva.

Velem van nappal, éjjelen.

Mindig velem, mindig velem.

Az úton Ő vezérel

oltalmazó kezével.

Virágok, illatozzatok!

Húsvéti, tiszta fény ragyog

elűzve minden árnyat:

a Megváltó feltámadt!

/Túrmezei Erzsébet/