„A szívem, a szíved,
a szívünk,
a kettőnk gyönge
szíve!
Mennyi harc várt és
hány kudarc,
s mily súlyosak,
szegényre!
Csoda, hogy máig is
dobog,
s ha ránk-terül az
éjjel:
a szívem, a szíved, a
szívünk
bírja még
szenvedéllyel!”
/Rákos Sándor/
