Keresztúton
Tudsz-e úgy szeretni,
ahogy én szerettem...?
Reszketni, remegni az
Olajfa-kertben...?
Elhagyatva lenni,
egyedül a bűnnel...?
Szemben a Halállal,
szemben a közönnyel...?
Adnád-e kezedet
szorító kötélnek...?
Arcodat a gúnynak,
lenéző köpésnek...?
Tudsz-e mellém állni
fojtogató csendben...?
Az ostorozásnál
eltakarnál engem...?
Tudsz-e úgy szeretni,
ahogy én szeretlek...?
Tudsz-e tűrni értem,
hordani keresztet...?
Roskadva, remegve,
föl, egész a célig...?
Akkor is, ha szíved
ezer sebből vérzik...?
Tudod-e karodat
szélesre kitárni...?
Az egész világért
áldozattá válni...?
És tudsz-e pihenni
úgy a kereszten,
hogy örvendezz rajta:
mindig ezt kerestem...?
Tudsz-e mellém
hágni...? A helyembe lépni...?
Magadat feledve
életemet élni...?
Egészen eltűnni,
elmerülni bennem...?
Tudsz-e úgy szeretni,
ahogy én szerettem...?
/Szent-Gály Kata/
