„Milyen kielégítő és örömteli lehet egy olyan kapcsolat,

 amelyben mindkét fél tiszteletben tartja a másikat,

 elfogadják egymás különbözőségét,

 őszintén törődnek egymás érzelmeivel és gondolataival,

 és mindketten egymás érdekeit tartják szem előtt.”

/Gary Chapman/

„Ne add fel az álmaidat és az ábrándjaidat!

 Ne engedd, hogy az élet elvágja a zsineged,

 mielőtt fölorsóznád azokat az álmokat...

 tartsd feszesen...

 és orsózz...

 ne add fel...

 kapaszkodj bele a hálóba...

 s ha a már benne lévő álmok kiszökkennének,

 ugorj a vízbe és ússzál utánuk az életed kockáztatásával is...

 de ne engedd őket elszökni!”

/Danielle Steel/

„Köszönöm a szereteted, de ne gondolj rólam többet, mint ami vagyok,

 szürke, sápadt kis küzdője az életnek, aki talán többet szenvedett,

 aki talán érzékenyebb, mint az átlagemberek;

 de aki önző, mint minden ember.

Az, hogy szeretlek, talán az is önzés.

Érzem, hogy szeretetre van szükségem, és érzem,

 hogy ezt a szeretetet csak Te vagy képes nekem megadni.”

/Boncza Berta/

  

„A dolgok olyan gyorsan változnak.

 Pont, amikor megszoknál valamit, hopp! Megváltozik.

 Pont, amikor kezdenél megérteni valakit, hopp! Az illető felnő.

 Ugyanez történik Katie-vel is.

 Mindennap változik; akárhányszor ránézek, az arca egyre felnőttesebb.

 Néha már nem kell úgy tennem, mintha érdekelne, amit mond, hanem azon kapom magam, hogy tényleg érdekel. Együtt megyünk ruhát venni, és elfogadom a tanácsát. Együtt járunk ebédelni, és butaságokon vihogunk.

 Én pedig egyszerűen nem tudok visszaemlékezni arra a pillanatra, amikor a gyermekem már nem volt gyerek többé, hanem érett ember lett.”

/Cecelia Ahern/

„Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai,
 amelyek révén növekedünk és érlelődünk!”

/Antoine de Saint-Exupéry/

„Mi a legviccesebb az emberben? (...) Mindig fordítva gondolkodnak: gyorsan fel akarnak nőni, hogy aztán az elveszett gyermekkor után sóhajtozzanak. Feláldozzák az egészségüket, hogy pénzt keressenek, aztán meg odaadják minden pénzüket, hogy egészségesek legyenek. Annyira sóvárognak a jövő után, hogy nem törődnek a jelennel, így aztán sem a jelent, sem a jövőt nem élik meg. Úgy élnek, mintha soha nem halnának meg, és úgy halnak meg, mintha soha nem éltek volna.”

/Paulo Coelho/