„Hamarosan felvirrad az újév első reggele, és ilyenkor az
emberek, amikor felébrednek, arra gondolnak, hogy vajon mit hoz nekik a jövő,
mit várnak tőle, mit szeretnének elérni, miben reménykednek. De én ezen a
reggelen azt akarnám üzenni nekik, hogy ne szerelmi boldogságot vagy sikert
vagy gazdagságot vagy hatalmat vagy hosszú életet vagy éppen jó egészséget
kívánjanak maguknak. Azt szeretném, ha összekulcsolnák kezüket, és gondolatban
egyetlen fohászt fogalmaznának meg: Istenem, mielőtt eljön az aratás ideje,
engedd megérlelődni a lelkem!”
(Selma Lagerlöf)
