„A tél nem tréfál. Tart. Kemény. Konok.

A hó: szúrós apró acél-homok.

Egy kéz seper a vén világ felett,

nem látni senkit, sem seprűt, kezet,

egy bukott angyal, ördög, vagy boszorkány

seper, seper, seper, nyomában orkán,

forgószél próbál csárdás táncokat,

csürdöngölőt s a völgyet, sáncokat,

besepri hóval. Áll az egyenlőség:

havas kökényfa, alma: egy-minőség,

a búzaföld egyenlő a mocsárral,

nem tudni hol van országút, folyó,

Nap-é, Hold-é fent a sápadt golyó?

Ál-dombok nőttek és eltűnt a tó.”

/Mécs László: Tél 1930/

Előhang

Volt egyszer egy ember, az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének.

De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer meg ezer apró csillámló homokszemcséből, és a homokszemcséket köddel kötötte össze.

És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond.

De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a szívében építette az ő Istenének.

És amikor az oszlop készen állott, az emberek még mindig nevettek és azt mondták: majd a legelső szél összedönti.

És jött az első szél: és nem döntötte össze.

És jött a második szél: és az sem döntötte össze.

És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült.

És az emberek, akik ezt látták, csodálkozva összesúgtak és azt mondták: varázsló. És egy napon berohantak az udvarára, és ledöntötték az ő oszlopát.

És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az ő udvarára és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ő Istenének.

És az oszlopot most sem faragta márványból, sem nem építette kőből, hanem megint sok-sok apró homokszemcséből, és a homokszemcséket köddel kötötte össze.

/Wass Albert/

http://www.youtube.com/watch?v=_arF2Iu4mGY

„Minden ember gyári hibás. Én is, te is.

 Azt hiszed, te nem vagy "hülye"? Mégis szeretlek.

 Abban a hatalmas zsákban, amelyet a lelkemben nyitottam neked,

 minden rossz tulajdonságod belefér. Reggelig tudnám sorolni,

 mi miatt nem vagy szeretetre méltó.

Mégis szeretlek!”

/Müller Péter/

”A jutalom, amiért túléltük az ünnepeket, az újév, és már el is jutottunk az újévi fogadalmak csodás hagyományához. Hagyd hátra a múltad, és kezdd elölről!

Nehéz ellenállni a kísértésnek újrakezdéskor, hogy a múlt év problémáit a szőnyeg alá söpörjük. Ki dönti el, hogy mikor ér véget a régi, és kezdődik az új?

Nem jelzik a naptárban, nem szülinap, nem egy új év.

Ez egy esemény. Kicsi vagy nagy? 

Valami, ami megváltoztat minket. Jó esetben reményt ad, vagy egy új életmódot és világnézetet. Elengedjük a régi szokásainkat, és emlékeinket. A lényeg az, hogy sose adjuk fel a reményt, hogy lesz egy újabb kezdet.”

/Grace klinika c. film/