„- Figyelmeztetlek
rá, a szülői szerep kétélű kard.
Attól a pillanattól kezdve, hogy a gyermekeid
megszületnek,
soha többé nem lehetsz teljes:
akárhol is vannak, egy részed
mindig velük tart. És amikor fájdalom éri őket,
az neked is ugyanúgy fáj, és
amikor véreznek, te magad is vérzel.
- A kard másik éle
biztosan a jutalom, hogy az embernek gyermeke lehet.
- Így van. Amikor a
szíved dagadozik a szeretettől, ha apának szólítanak.
A bizalom, melyet akkor
érzel, mikor kiskorukban a kezüket a tiédbe csúsztatják,
és a büszkeség, melyet
akkor érzel, mikor felnőtt korukban kezet ráznak veled.”
/Ana Leigh/
