„Ahelyett, hogy
állandóan saját fájdalmadat és sorsodat siratod,
fordítsd tekinteted
mások felé.
Ahelyett, hogy saját
terhedet elviselhetetlennek kiáltod ki,
végy magadra valamit
mások terhéből is.
Ahelyett, hogy
állandóan sopánkodsz,
érezz együtt azzal,
akinek még nehezebb a sorsa, mint a tiéd.
Ahelyett, hogy
másoktól vársz megértést,
vigasztalj másokat.
És akkor sokszor nem
tudod majd, hogy mi is történik veled:
mások terhét vetted
magadra, és a sajátod vált könnyebbé,
beteget gyógyítottál
és a saját szíved sebe hegedt be,
szomorút vigasztaltál
és a saját lelked talált nyugalmat,
mások szenvedésén
enyhítettél és saját tövised életét törted,
adni akartál és
kaptál, azt hitted, hogy meghalsz és feltámadtál.”
/Kepler püspök/
