„Noha a férfi menekül
párja követhetetlen hangulatváltásai és piszkálódásai elől, a nő üldözi, és
addig feszíti a húrt, amíg ki nem jön a sodrából. S amikor a férfi már komolyan
venné a veszekedést, a nő hirtelen visszavonulót fúj: abban a pillanatban,
ahogy a pasas felcsattan, abban a pillanatban, ahogy elveszti a fejét, a nő
elégedetten hátradől. Mosolyog, és az egy perce még halálosan komoly
problémáját, megbántottságát elfújta a szél. Kedvesen cirógatja a férfit, aki
továbbra is csak dühöng magában: a férfi még órák múlva is feszült, míg a nő
két másodperc alatt elfelejtette az egészet.”
/A. J. Christian/
