„Éjjel, amíg aludtam,
történt valami: vége a nyárnak.
Felébredek, hallgatom a szelet, nézem a
sötétbarna lombot az ablak előtt,
s nem érzek semmiféle őszi bánatot. Örülök,
hogy vége a nyárnak.
Örülök, hogy nem hozott semmit.
Örülök, hogy nem
tántorodtam meg a boldogtalanságba vetett hitemben.
Örülök, hogy nincsenek többé illúzióim a
megoldásról.
Tessék, ősz, rajta! - gondolom. Rakd ki
kellékeidet, ereszd le avas zsinórpadlásodról avítt színfalaidat, hullass
lombot, nyögesd szeleidet,
átkozz és temess!
Üdvözöllek, tél és pusztulás hírnöke.
Nem védekezem.
Beleegyezem.
Várlak.”
/Márai Sándor/
