„Van egy mondat...
"Szükségem van rád."
De hogyan? És miért?
Egyszerűen azért, mert vagy, létezel, élsz.
Mert megnyugtató érzés számomra a létezésed.
Nem lehet megmagyarázni, hogy miért. De nem is
kell.
Önzés ez? Egy picit, talán. (...)
Ám ha te is ugyanezt
éled meg, akkor már nem önzés,
akkor valóban igazzá, tisztává, önzetlenné
válik a mondat.”
/Csitáry-Hock Tamás/
