Látlak... A túloldalon. Ahogy ott állsz a folyó partján, és
nézel. Rám. És érzel. Engem. Én pedig téged. Aztán egy cölöpöt verek a mederbe.
És te is. Aztán még egyet és még egyet. Aztán pallókat teszünk a cölöpökre.
Egyre többet és többet. És egy napon a cölöpök, a pallók összeérnek. Elindulsz
felém. Elindulok feléd. És középen találkozunk. A Lélekhídon.
/Csitáry-Hock Tamás/
