„Tükörbe sokáig kell
nézni, sokszor és sokáig,
amíg végre megismeri az ember igazi arcát.
A tükör nemcsak sima ezüstlap, nem, a tükör
mély is,
mint a tengerszemek a hegyekben, s aki nagyon figyelmesen hajol (...)
felülete fölé,
egyszerre a mélybe lát, s mindig új és új mélységeket lát,
s
mindig messzebb dereng az arc,
mely a tükör fölé hajol, s mindennap lehull egy
álarc az arcról.”
/Márai Sándor/
