„Köszönöm a
szereteted, de ne gondolj rólam többet, mint ami vagyok,
szürke, sápadt kis küzdője az életnek, aki
talán többet szenvedett,
aki talán érzékenyebb, mint az átlagemberek;
de aki önző, mint minden ember.
Az, hogy szeretlek,
talán az is önzés.
Érzem, hogy
szeretetre van szükségem, és érzem,
hogy ezt a szeretetet csak Te vagy képes nekem
megadni.”
/Boncza Berta/
