„Az élet egy
befejezett, kész feladat, amelynek elviselésétől senki sem kíván idő előtt
megszabadulni. Végigélik az emberek az életüket, mint az esztendő különböző
évszakai tökéletes bizonysággal következnek. Mindenkinek van tavasza, piros
nyara, hosszadalmasan ásító ősze, megnyugtató tele. Élet, amely pontosan
igazodik a kalendáriumhoz. Vannak fiatal napok, vannak öreg napok, jönnek és
mennek ködök, szomorgó esők, májusok, novemberek, jó és rossz kedvek,
ájtatosságok és káromkodások, betegségek és ropogó egészségek. Senki sem
csodálkozik az életen, amint nem lep meg különösebben a tavasz áhítatos
napsugara és nem váratlan az ősznek mogorvasága. Bolond az, akinek nem tetszik,
hogy elmúlik a nyár. Okos ember megnyugszik a tél hótakarója alatt, az örökös
némaságban, az emberhangtalan magányban.”
/Krúdy Gyula/
