Gyermekünk
A gyermek még védtelen,
a gyermek nem tudja mi a félelem.
A gyermek bátor és merész,
vakmerően tettre kész.
A gyermek még boldog és gondtalan,
kacag mindenen s minduntalan.
Szemében röpke vendég a bánat,
kis szíve érzi: mindenre van bocsánat.
A gyermek lelke hófehér.
illatos kalács, puha, lágy kenyér,
mit gyúrhatsz, ronthatsz és törhetsz,
de mit oltárra is felemelhetsz
ha türelmes szód nyomán
kivirágzik benne a szeretet virág.
Óvjad hát mindig gyermeked,
törékeny virág ő, könnyen földre hull,
úgy szólj hozzá, mint Isten angyala,
légy te is teljes lényedben
a türelem és szeretet maga.
S ha fedded is, érezze meg:
kemény a szó, de mögötte végtelen a szeretet!
Ne költözzön szívébe rettegés!
Álma legyen mindig édes,
szelíd tejszagú szendergés.
Ha mindezt híven megteszed,
ha kicsinyed óvod, védelmezed,
benne Isten száll le rád,
s Őt látod akkor is,
ha rád villantja tündéri, pajkos mosolyát!
/Őri István/
