Fogadom
" Fogadom, hogy bántani mindig igazságtalanul igyekezlek,
mert "igazságos bántást" nem ismer az őszinteség.
Fogadom: gátat nem vetek én az agyamba rohanó vérnek,
midön szoknyát lebbentve a szél lányok felé lök,
nehogy a nosztalgiává sokasodó apró lemondások ellened fordítsanak.
Fogadom, hogy sorsod plüssébe rajzszöget csempészek én,
hogy minden lélekhájasító ernyedtségből felhessentselek,
s a konszolidártság marasztalóan kellemes sírboltjából kemény életre trombitáljalak.
Fogadom, hogy csúnyán hagylak el majd, mert szépen búcsúzni
csak ismerőssé hült szeretők egykedvűsége képes,
és fogadom: legigazabb vágyam, hogy sose hagyjalak el,
hogy veled magammá lehessek,
és nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek.
Csak szeretlek."
/Baranyi Ferenc/
