" A szoba tele van sötétséggel, és te ki akarod taszigálni a sötétséget a szobából.
Teljes erődből lökheted, ütheted, vághatod, de nem fog sikerülni.
Sőt, érdekes módon alul maradsz egy olyasvalamivel szemben, ami nem is létezik.
Kimerülten, leverten... az elméd azt fogja mondani, hogy ez a sötétség olyan erős és hatalmas,
hogy képtelen vagy megbírkózni vele, képtelen vagy eloszlatni, elkergetni.
Ez egy helytelen következtetés; nagyon logikus, de helytelen.
Csak egy kis gyertyát kell behoznod.
Nem kell elkergetned a sötétséget.
Nem kell harcolnod ellene - az a legnagyobb ostobaság.
Csak hozz be egy kis gyertyát, és a sötétség magától eltűnik.
Nem kimenekül - nem tud elmenekülni, mert alapjában véve nem is létezik; nem is volt bent,
így nem is tud kimenni sem.
A fény az, ami bejött és kimegy;
a fénynek pozitív léte van.
Ha meggyújtod a gyertyát, akkor nincs ott a sötétség
- ha elfújod a gyertyát, akkor megint ott van.
Ha a sötétséggel akarsz kezdeni valamit, akkor
a fénnyel kell tenned valamit;
ez furcsa, illogikus, de mit lehet tenni?
Ez a dolgok természete.
Nem tudod feladni az egót, mert nem is létezik.
Csak annyit tehetsz, hogy behozol egy kis tudatosságot,
egy kis tudatot, egy kis fényt."
/Osho/
