Szívem világa

Imám

Hiszek a Fényben.

Hiszem, hogy az Úton apró pászmák
villannak fel s
kerülnek tündén elébem.

Hiszek az Útban melyen járok
s mely néha engem tapos
vég nélkül ágazik, kanyarog
völgyek, dombok és hegyek
jelzik merre megyek,
tűz és víz
elmúlás és öröklét
között feszülök
önmagamba le és fel merülök:
igen, hiszek benne és tudom,
hogy olykor sáros, fagyos
másszor kövekkel kirakott, de Út!
Mely előtt meghajlok ha kell
de velem együtt hajlik el
mert kezemben a pálca
melyre az Élet szimfóniája
csendül fel.

Hiszek az Életben
mely takaróm és párnám
hűtlen szeretőm és ölelő mátkám
temető vágyaim
sötétben botorkálásaim
örömöm, kincsem,
boldog, igaz javam
s Otthonom is egyben.

Hiszek az Otthonban.
Mely nem egy hely,
testemnek hajlék, fölöttem födél
sokkal inkább Érzés, hogy
ott és akkor jó lenni, önfeledni
a pillanat örökkévalóságában
mártózni, fel-feloldódni.

Hiszek az Érzésben.
A lélek rezgő, szép Beszédében.

Hiszek a Beszédben mely Igét rejt.

Hiszek az Igében, mert hinnem kell -
így vagyok én az Istennel.

/Bird/