Szívem világa

 Az elnémult

Többet olvasok, mint beszélek.
Lassanként elfelejtem a szavak hangzását:
agyamba ágyazottan szundikálnak,
nehezen, kedvetlenül ébredeznek.
Néha álmosan melléütnek
az éppen kelő fogalomnak.

Néma vagyok, hol mások társalognak.
Szeretteim előtt is szégyenlem magam,
csak gondolatban mesélem nékik
életemet, kezdetétől fogva
végig.

/Lányi Sarolta/